Bella a folyóparton ült magába roskadva a szikrázó nyári napsütésben. Úgy érezte, egyedüllétre van most szüksége, hogy átgondolja, hogyan is tovább. Ezért is vette az irányt a Duna partjára, jót tett most a természetben ücsörögni, hogy rendezhesse a gondolatait. Visszagondolt a gyermekkorára, hogy igen, mindig is magának való volt. Voltak ugyan barátai, de mindig...